| Túrmezei Erzsébet: Az alkalom Jön... elmegy... többé nem látod soha. Szobádba száll, mint csillogó madár... s ha nem csukod be jól az ablakot, huss, odafönn a kék magosba jár. Úgy csillan meg, mint napfelköltekor a réten villogó gyémántszemek... s ha meg nem látod, percek múlva már fűszálakon csak fájó... |
Következő