Szerelmetes barátom, jó napot! (Vagy estét... amint e firkát kapod.) Hát hány hét a világ Eperjesen? Hallom, hogy szenvedtél keservesen, De csakhogy már bajod végén vagyon! Örvendek én ezen, pedig nagyon; Mert, oh barátom, azt elhiheted, Hogy szörnyü mód szeretlek tégedet. Már ismeretlen is szerettelek, Hát még mióta rusztiztam veled! T'od, a Komlóban, persze, hogy tudod; Hogy is... |