Belépés
Keresés a TVN.HU felhasználók blog bejegyzéseiben
Blog bejegyzések száma: 4352904 db

Mit:

  

Felhasználónév:

   (szűkítés)
  
Találatok:
Találatok száma: 363
Előző Következő
Létay Lajos: Elkaphat a legelső szél. 2018-08-31 08:09:56
Létay Lajos: Elkaphat a legelső szél. (Ne úgy magyarázd versemet, mert nem szívbéli ősz, amiről most énekelek.) Az összehajló fák között, mint varjúfészek ing a nap, az alkony gyapjús fonalát csomózzák a vén ágbogak, surrog a szél, hull a levél, úgy szállott el e délután, alig pöszléknyi volt a fény. Egyedül- ülök a padon. Tócsába fagytak a csodák. Egy ö...
Reményik Sándor: Hontalan versek. 2018-08-26 08:53:09
Reményik Sándor: Hontalan versek. 1. Az én világom szertehullott. Atomjai keringenek még S itt-ott találkozom velük még: Felcsillanó szikra - öröm ez - S körül egy fájó végtelenség. Minden elmúlt, amiért érdemes volt És édes élni - s ami megmaradt: Az is nyugtalanítón idegen. Én nem tudom a drága maradékot Életteljes világba összefogni, És nem tudom, mi van v...
Hegyi Endre: Fenyőtoboz 2018-08-26 08:34:03
Hegyi Endre: Fenyőtoboz Parányi törzs - pár centi hossz - fenyővirág, fenyőtoboz. így mondom én: fenyővirág, habár olyan akár az ág: illata nincs, rőt vértezet födi szines szirom helyett. Szines szirom akit gondoz, véd ápoló, s nem annak, kit az ág kitart megbírni sok nehéz vihart. Magasban él, mégis szerény, nem mint a sok kerti növény,...
Toldalaghy Pál: Egy régi tél. 2018-08-14 07:23:18
Toldalaghy Pál: Egy régi tél. Hajnalban keltünk. Kint az ég még szürke volt és felleges. A hegyvidék, mint téli nyúl, ki nyugtalan fület hegyez, úgy nézett szét a ködben és harangok szóltak mindenütt. A fák hatalmas karjain kis, pőre hóleány feküdt. Oszolt a köd. Hét óra volt. Még láttuk, hogy a csillagok kihunynak lassan és a csősz hegyes süvegben és gyalog...
Kiss Jenő: Kertben 2018-08-14 07:07:15
Kiss Jenő: Kertben Jó e séta. Már rég nem bódorogtam májusi kertben, így kora reggel. A fák léggömbje ling-leng felfuvottan a lendítő tavaszi szelekben. Mint sok lekötött léghajó, olyan mind, a törzsük kötélként feszül, szakadtig - ha valaki eloldaná a földtől tán szélre kapna mind s fölszállna, föl, föl. Tavasz van s most minden felfelé tör, még a gyom is, a z...
Jánosházy György: Ének az esthajnalcsillagról. 2018-08-06 08:05:38
Jánosházy György: Ének az esthajnalcsillagról. Za Gy.-nek. Mezítlen lábbal surran át az est a varoson s fátylat vet rá puhán. Az égen, hol a hallgatag kereszt beledöf, az ódon torony csúcsán egy büszke csillag lobban fel ragyogva - a végtelen kékségben árva lámpa - és lecsurog a szunnyadó padokra ezüstpatakként hűvösfényű lángja. Szikrákat szór a kormos k...
Bartalis János: Isten elébe letenni. 2018-08-05 09:45:26
Bartalis János: Isten elébe letenni. Februárvég - valami lehetetlenség történik mindjárt. Duzzad a rügy, az ágak az égbe markolásznak. Minden lángol, feszül. ó, hogy akarnék én is, én is valami lehetetlenség lenni, kitágulni, megtisztulni. Ha Január-rém megy és Február-kedves jön, a földről a téli szenny eltűn, bőn és mocsok - én az erdőhátról hóvirágot hoz...
Maksay Albert: Alkonyodik, - hűvösödik az este 2018-08-04 07:55:42
Maksay Albert: Alkonyodik, - hűvösödik az este Néha, nem tudom miért, nem értem, hogyan, Idegen emberként találkozom magammal. Valami ismeretlen mélység szédülete markol szíven: Távol röppennek a szokott hétköznapok tőlem. Csak annyi közöm van a világhoz, hogy visszaemlékezem Az őszi levelek kesernyés, fanyar illatára. Lehet, hogy elvesztettem valamit és megtaláln...
Kovács István: Menekülés. 2018-08-04 07:53:43
Kovács István: Menekülés. Nap nem fut ugy, ha éjszaka üzi fényét, mint előled én. - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - Bennem élsz akaratod nélkül, karomban karod, testemben tested, sápadt szép lányfejed az én fejemből nevet, vagy zordul komoran az emberekre, és a te álmaid szépítik az én álmaimat. Sokszor menekülök előled, le akarlak vetni, mint...
Derzsi Sándor: Szenvedések mámorában. 2018-08-04 07:49:17
Derzsi Sándor: Szenvedések mámorában. Titok az élet, titok a halál, egy bizonyosság van: a szenvedés, nehéz borától megrészegülten kiáltom: kevés, még mindig kevés! Szívemben egymást töltik a könnyek, habzsolják egymást a bánatok, zúgó fejem a néma falakkal toporzékoló, őrült táncba fog. erdélyi helikon 1940....
Előző Következő
Blogok, Videótár, Szótár, XFREE, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza,

© 2002-2016 TVN.HU Kft.