| Ott ültem, lesújtva a gyásztól. Valaki odajött hozzám, Isten útjairól beszélt, meg arról, hogy miért történt, s a halál utáni reménységről. Csak mondta és mondta, csupa olyasmit, amiről én is tudtam, hogy igaz. Nem hatott meg, csak azt kívántam, menjen már. Aztán végre-valahára odébbállt. Utána valaki más jött oda, és ő is leült mellém. Nem szólalt meg. Nem tett föl célzott kérd... |
Következő