| Pethes Mária versei |
2020-01-26 20:00:30 |
| PETHES MÁRIA VERSEI Pethes Mária (Budapest, 1955. január 24.) költő, író, kiadó. Tanárai biztatására kislánykora óta ír. AlkotóHázat vezet Agárdon és internetes irodalmi... |
| Még álmomban is |
2019-04-03 19:38:09 |
| Még álmomban is Szüntessétek meg a fegyverkezést! Még álmomban is ezt kiáltom. Megéltem olyan háborút, mikor nagy pusztulás volt a világon. Öcsém alig volt két éves, mikor anyánkat remegve átkarolta, s míg zúgtak felettünk gyilkos fegyverek, csak sírt: bomba, bomba, és reszketett egész testében! Jó anyám mellé simultam én is, ő volt nekünk a biztos oltalom, pedig... |
| A. Adél - Újra |
2018-09-25 17:51:02 |
| A. Adél - Újra Ha majd újra látjuk egymást, Elhagyjuk azt a régi szokást, Már nem veszel a karjaidba, Itt állok eltaszítva, Rózsák sírjába száműzve. Ha majd újra szemedbe nézek, Újabb hibát biztosan nem vétek. Messziről figyelem lépted árnyát, Elrabolom ho... |
| Várnai Zseni Bántanak anyám. |
2018-09-20 23:27:44 |
| Várnai Zseni Bántanak anyám. Mily régen volt, hogy szívedhez simultam panaszra, ha bántottak vásott nagyobbak, kicsinyke gyöngét, engem, tavaszi, gyöngyöző könnyzáport harmatoztam, mily jó is volt akkor karodba menekednem: Bántanak, Anyám! Te vidámra simogattá... |
| Örökké élő |
2018-09-14 07:41:09 |
| Örökké élő Hogy itt voltam, nem csak emlékek őrzik. Minden szómban és mozdulatomban rejtőzök, mint kép a gondolatokban: mit adatott idők meg nem őrlik, s amit mégis, abból is kenyér lesz - Ezer éveket bíró sívó múltam. És hol idő nincs, nem érhet véghez Isten áldott kezébe simultam. Venyercsán László... |
| Szomorú szonett... |
2018-07-13 21:28:54 |
| Kertész Nóra: Szomorú szonett... Színes szívecskék szállnak köröttem, Kihunyó fényű sápadt csillagok. Azt, hogy elmentél, már beletörődtem, Mégis régmúlt szerelmünk siratom. Szívet cseréltünk, oh' én ostoba...! Elém térdeltél oly sok éjjelen, Erős támasz volt karod bársonya, Mely eloszlatta minden kételyem. Lágy hajamat simogatta kezed, Hevült me... |
| Várnai Zseni:Bántanak, Anyám! |
2018-05-22 13:21:26 |
| Várnai Zseni Bántanak, Anyám! Mily régen volt, hogy szívedhez simultam panaszra, ha bántottak vásott nagyobbak, kicsinyke gyöngét, engem, tavaszi, gyöngyöző könnyzáport harmatoztam, mily jó is volt akkor karodba menekednem: Bántanak, Anyám!... |
| Eltűnök végleg |
2018-04-03 05:55:26 |
| Ó, azok a gyötrő álmok oly rég döngetik a falakat takaród volt az én büszke váram illatodba simultam minden éjjel óvott engem mikor testem feküdt roskatag. Te voltál az egyetlen múzsám tollam már a jéghideg kövön remény ébredt, remény múlt születik az ember majd követik a csillagok, házak falán sok-sok ránc s múló földi öröm. Mozdulatlan testem sikolyba menekült... |
|
Következő