200 éve született Madách Imre |
2023-01-19 14:45:37 |
200 ÉVE SZÜLETETT MADÁCH IMRE (1823 - 1864) "Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál." /Az ember tragédiája 15. szín/ MADÁCH IMRE (1823 - 1864) (Alsósztregova, 1823. január 20. - Alsósztreg... |
Mesélj nagymama |
2020-11-28 06:18:30 |
Mesélj nekem, nagymama, milyen volt az élet, mikor az aranyló búzatáblák ég magasig értek, és ezer színben pompáztak azok a vadvirágos rétek, melyeken ide-odaröppenő méhek döngicséltek. Mesélj nekem, nagymama, milyen volt az élet, mikor még az emberek, ember módján éltek, s mikor még tudták, hogy a szeretet oly értékes kincs, amihez hozzáhasonló a nagyvilágon nincs. Én... |
Pierre de Ronsard versei |
2020-10-24 20:00:04 |
PIERRE DE RONSARD VERSEI Pierre de Ronsard (Couture-sur-Loir, 1524. szeptember 11. - La Riche, 1585. december 27.) francia költő, a Pléiade nevű irodalmi csoport vezéralakja, a reneszánsz legnagyobb franci... |
Hámori István Péter versei |
2020-07-08 21:30:19 |
HÁMORI ISTVÁN PÉTER VERSEI Hámori István Péter (1945. május 7. - ) kortárs író, költő, nyugdíjas újságíró, eddig több kötete jelent meg, ebből 5... |
Fókuszban a Nő 5. |
2019-05-24 20:00:40 |
FÓKUSZBAN A NŐ 5. Talán igaz, amit mondanak. Mindig... |
Petőfi Sándor: Minek nevezzelek? |
2018-04-15 16:03:37 |
Petőfi Sándor: Minek nevezzelek? Minek nevezzelek, Ha a merengés alkonyában Szép szemeidnek esti-csillagát Bámulva nézik szemeim, Mikéntha most látnálak először... E csillagot, Amelynek mindenik sugára A szerelemnek egy patakja, Mely lelkem tengerébe foly - Minek nevezzelek? Minek nevezzelek, Ha rám röpíted Tekintetedet, Azt a szelíd galambot, Amelyne... |
Scheffer János - Hiányzol |
2018-03-06 23:12:32 |
Scheffer János: Hiányzol Hiányod átjár mint lyukas sziklát a parti szél, Szívem jéghidegen vacog, de örökké remél, Ha nem marad már semmi, amivel küzdhetnék, Az ima érted és a vers mindig elkísér. Hiányzol, mint esővíz a kiszáradó földnek, Mint déli napfény sötét mélyben megbújó vö... |
Hiányzol... |
2018-03-05 00:01:07 |
Hiányzol... Hiányod átjár mint lyukas sziklát a parti szél, Szívem jéghidegen vacog, de örökké remél, Ha nem marad már semmi, amivel küzdhetnék, Az ima érted és a vers mindig elkísér. Hiányzol, mint esővíz a kiszáradó földnek, Mint déli napfény sötét mélyben megbújó völgynek, Mint reggeli harmat a frissen nyílt virágnak, Mint Isteni békesség a lázadó világnak Úgy ér... |
|