| A nagyböjti idő kezdetén a bűnbánat jeleként hamut hintünk fejünkre. A hamu tudatosítja bennünk: porból lettünk, és visszatérünk a porba. Emberek, véges teremtmények vagyunk, testi létünk időleges, véges, mégis sokszor úgy élünk, mintha nem vennénk tudomásul ezt, mintha örök időnk, végtelen időnk volna. Egy-egy év épp ilyennek tűnhet: végtelen időnek, amikor lassan peregnek a per... |
Következő