| Kosztolányi Dezső - A bölcs halála |
2017-11-12 02:26:15 |
| Kosztolányi Dezső - A bölcs halála Platon mosolygós, csöndes agg vala. S amint egy őszi nap nehéz beteg lett, leült a földre dús szőlője mellett, hol elhuzódott háza kertfala. Reásütött kiszáradott, sudár nagy termetére a langy napsugár, tar homlokára fényt merengve szőve. Mosolygva nézett az agg bölcs előre, eltűnt előtte már a bú, a kín: s elmélkedet... |
| Lévay József |
2017-09-16 15:00:28 |
| LÉVAY JÓZSEF Lévay József (Sajószentpéter, 1825. november 18. - Miskolc, 1918. július 4.) költő, műfordító, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Bár korának népszerű és elismert művésze volt, mára elfeledte az utókor. Költészetére a keresetlen egyszerűség jelle... |
| Otthonunk |
2017-08-07 16:52:00 |
| Otthonunk alkonyra jár, lassulnak lépteim, már otthonába ér a vándor. Szeretteim közt lehetek megint, elég volt mára lótásból, futásból. A feleségem főz és énekel, vidáman, frissen száll a pára, mint egy estéli ételáldozat, mint a szívből a hála. Ó, mindenütt jó - mondták már sokan -, de legjobb otthon - mondom én is -, velem az élet akárhogy rohan, itt meg tud... |
| Alkonyi vázlat |
2017-07-12 15:14:45 |
| VÉGH GYÖRGY Alkonyi vázlat Nyugat felé a láthatár alkonyra gyűjti már utolsó fényeit Körös-körül lángokban áll a fenyves és a nyár mint máglyák éjszaka Gyöngyház-színű kagyló az ég s ránk nyomja bélyegét a csöndet és derűt Oldozza már a messzeség az Éj bő köntösét titkait fölfedi Csillag-szeplős a válla min... |
| Babits Mihály – Isten fogai közt |
2017-03-16 19:00:58 |
| Babits Mihály - Isten fogai közt Olyan az én lelkem, mint egy különös gyümölcs, mely lassankint mind ízét és zamatát kiadja valamely óriásnak marcangoló fogai közt. És néha úgy tűnik föl, hogy ezek igazi fogak. Amikor Erdélyben bolyongtam, havasalji sötét városkában, és kiértem a sziklás emelkedéshez, szemben a havassal - fehér sziklák voltak, mag... |
| Emlékképek |
2017-03-13 08:46:58 |
| Emlékképek Szuhanics Albert Olykor felmerülnek a derengő képek, s oly üdévé válnak, mint tarka virág. Mint festő ecsetjén zöldülnek a rétek, úgy éled fel előttem egy letűnt világ. A múltamban járok, gyermek vagyok ím, Előttem a Tisza hullámzón lebeg. Gondtalan örömmel játszom szép álmaim, s a lankás parton kagylókat szedek. A kék égen bárányfelhők futnak... |
| Pej Erika: Most és mindörökké |
2017-02-16 15:36:48 |
| Pej Erika: Most és mindörökké Most még virágoznak az évek kedves, vidám minden, s lelked boldogságtól repdes. Most könnyű minden, erős a tested, bírod a terhet, s ha nehéz is arcodra vidámságot festesz. Most ha körül nézel, minden oly egyszerű, jöhet bármi, megoldod, mert a fiatalság csupa derű. Most nem gondolsz még az alkonyra, arra, hogy elszállnak az é... |
| Babits Mihály – Paysages Intimes |
2017-02-05 05:21:55 |
| Babits Mihály - Paysages Intimes 1. Olvadás. Tegnap ércujju fagy csipkedte a fülecskét, ma langyos olvadás csordítja az ereszt, tegnap harapni még éreztem a telecskét s ősz szakállára ma piszkos könyűt ereszt. Tegnap a sík jegen, melyet ma sár fereszt, víg kedv kergette még a lányt meg a menyecskét, ma öntudatlanul új méla vágy epeszt, mint tava... |
| Tallóztam |
2017-01-08 12:16:13 |
| Millei Lajos Az örök körforgás rabságában Kövér reménnyel fekszik el subáján az éjszaka. A sértődött félhomály veszi a kalapját, és felhúzott vállakkal megy haza. Itt hagyja a pázsitot csókoló harmatot, a daltól búgó madárszájakat, s az alkonyra ásított illatot. Sötétre árvult virágok közt sóhajt fel a szél, búsulnak selyemkendőjén a könnycseppfoltok, s míg ő az el... |
| Millei Lajos |
2017-01-05 09:39:19 |
| Millei Lajos Az örök körforgás rabságában Kövér reménnyel fekszik el subáján az éjszaka. A sértődött félhomály veszi a kalapját, és felhúzott vállakkal megy haza. Itt hagyja a pázsitot csókoló harmatot, a daltól búgó madárszájakat, s az alkonyra ásított illatot. Sötétre árvult virágok közt sóhajt fel a szél, búsulnak selyemkendőjén a könnycseppfoltok, s míg ő az elmú... |
|
Következő