| Egy koldus Egy koldus fetreng porban, sárban, A kegyelem-ajtóhoz kúszik, Rongycafatokba, szennybe göngyölt Lelke ezernyi sebből vérzik. Várja, hogy megnyílik az ajtó, S kinyúl áldólag atyai kéz, Várja, hogy irgalom fonja át... Hogy a kegyelem szeme ránéz. Egy koldus zokog keservesen, Mennyei alamizsnát várva, Nincs itt e földön menedéke, Megvetett... űzött... szegé... |
Következő