Sárközi György Téli fohászkodás Párák nedves ecsetje festi sürögve a tájat, Szerte a hegyfalakon már villog a hóvakolat, Ködben tárul a mennybolt frissremeszelt kupolája, Vastag üvegből metszi a tél a nagy ablakokat. Egyszerü lészen e templom, mely nevedért emelődik, Ám tág, mind belefér, ki dicsérni akarja Urát, S kinek lelkén szétnyílik a szent szárnyként emelő... |