| Mécs László: Gyónnak a magyarok! Álmok pusztája, ősi napkelet seregszám sast és sólymot álmodott, turult, gémet, vad vércsét, vadludat, amiknek szíve ős-tavaszt dobog, álmodta őket vadnak és szabadnak s úgy küldte messzi, messzi napnyugatnak. S vannak már csöndesvérű unokák: elhízott, békés házi szárnyasok, mások kegyén és mások udvarán, szemetén kényúrt játszó kakas... |
Következő