| Lejkoné Kristóf Olga: Neked Ráncok gyülekeznek a homlokomon. Már rég nem aggódom saját sorsomon! De parányi fényem átadnám Neked, Hogy a sötétségben ott legyen veled. Ha úgy érzed, a sors kedved elveszi, Nehéz napjaidat tán szebbé teszi. Ne higgy mindenkinek, csak mert hízeleg! A szép szó elvakít, ámít, hiteget. Tudom, majd elcsábít megannyi álom... Hitem... |
Következő