| Éjfél, méla hallgatag járdák, mire gondol a kék hold, hogy csak mosolyog rám? Lomha szél fú, rőt avar fut a lábam elé, tépett ág jajong a fán. Holdfény derűs emléket ébreszt, újra éled a régmúlt, minden gyönyörűség, boldog órák az ifjúságom szép idején, gyertek hozzám vissza még. Ábránd űző lámpáűs ég és óv halk fényű jellel, szúrós zaj zúg, üveg csengése int, ho... |
Következő