| bartalis János:Várlak |
2019-07-03 12:57:29 |
| bartalis János:Várlak Éjfél van, és én még nem alszom. Hallgatom a csendes éjjeli zajt. A mező piheg. Fáradt csillagok bóbiskolnak A hold lezuhant a kertek mögé! Várlak, hogy jöjj. Várlak, hogy egyszer besuhanj. Hold-lábaid nesztelen röptét lesem a bokorközön... |
| bartalis János: Mondd el... |
2019-05-19 11:20:56 |
| bartalis János: Mondd el... Minden nap, minden órában, minden évszakban - mondd el. Mondd el a növő vetésben, amely lobog. Mondd el a virágzó fában, amely felett nászindulóját zengi egy méhe-család. Mondd el a kicsi forrásban, amely a tengerek felé s... |
| bartalis János - Tavasz van |
2019-04-12 16:02:40 |
| bartalis János - Tavasz van Tavasz van, ó, tavasz van megint! A szívet ifjú láz fogja el. Éled a föld s a rügybörtön szakad, s égbe mártják ágaikat a fák. Menni kellene valahová a kedvessel, menni, menni... Ki a szabadba, ki a hegyekbe, minél messzebb. Nézni a m... |
| bartalis János - Milyen jó volna |
2019-04-12 15:57:46 |
| bartalis János - Milyen jó volna Milyen jó volna most elmondani e bús tavaszban, elmondani, ami éget és fáj. S kiáltani egy zengőt, nagyot, mint a füvek, a fák. Mint a jégrianás, ha kettészakadt a burok s a vizek a partra csapnak. Születés! Élet! Szent ifjúság!... |
| bartalis János - Szóltak a csend léptei |
2019-03-10 18:44:51 |
| Szóltak a csend léptei Szóltak a csend néma léptei. Hallottam a bársonyos suhogást. Egy pohár vizet hoztál, és letetted halkan asztalomra. Szobám négy puszta fala kitágult, tág lett egyszerre körülöttem a világ. Őszi kikericsek nyíltak a réten, (vagy tavaszi hóvirá... |
| bartalis János: Egy akolban |
2018-12-10 09:21:53 |
| bartalis János: Egy akolban Most fényt, színt, illatot, mindent, ami összegyűlt bennem, átadok az istenségnek. Utat, merészet, bátrat, ősi, szent dalt, versek nem sejtett új ízét, e bús föld énekét, mellyel nekivágtam a világnak. Az örök Rendeltetésbe... |
| Szív odú |
2018-11-23 09:02:47 |
| Ím, a patak árja zúgva lefelé halad. A nap is lefelé zuhan, de én csendesen felfelé megyek virágos erdőoldalon, eprek között. Egy vén fánál az Időben megállok, és kérgébe bevésem búsan a nevem: Itt jártam, éltem ezen a földön. És egy véres szívet is rajzolok a fának hajába, mint ifjú szerelmesek. És továbbmegyek, mind feljebb, feljebb, nem járt utakon, egyre messzebb... |
|
Következő