| Emlékek szárnyán 1. Ó, mintha csak tegnap lett volna: Kis csizmám az ablakba raktam, és vártam rá (már bóbiskolva), a Mikulást hogy rajtakapjam. Elaludtam. De hajnal tájban a kisfiú csak fölriad: vén muskátlik közt a csizmámban édesanyám keze matat. Így tudtam meg: nem régi püspök; anyám teszi a nagy csodát... Hálám csókja szent kezén röpköd, mert műveli egy éltan... |
Következő