| Túrmezei Erzsébet Vártalak Megint haza indulok nemsokára Nagy, néma csend borul a kis szobára. Üres, kihalt lett, az ajtaja zárt. Nincs már ott, aki eddig haza várt. Békülten kimondom:Elköltözött. Nem lakik többé az élők között. Ó, hogy várt mindig, milyen nehezen! Szorongva leste, mikor érkezem. S egyszer csak elébe léptem, Hogy felragyogott az a kedves kék sze... |
Következő