| H.Kohut Katalin: Emlék Amikor kis fámra tekintek, azt érzem, már soha többé nem kell majd hazatérnem, keresnem az otthont távoli világban, hisz senki nem élhet énnálam cifrábban. Telik a kenyérre, akad leves néha, szívemben az öröm felderengő, léha, színhez színt választok, ruhám is ünnepi, kedvemet ilyenkor a remény ellepi. Nem is tudják sokan, mennyire gazdagok,... |
Következő