| Így van ez, kincsem Látod kincsem, nincs már büszkeségem, csak egy gyermekként síró anyuka vagyok, aki úgy zokogja magában vesztett éveit, mintha azok lettek volna a legszebbik napok. Tudod, őszülő hajjal, már kopottabb a lélek, s az évek múlásával olyan gyenge lesz, mint az a leheletvékony, zörgő szalmaszál, melyet fellobbanó tűz, lángja perzselt meg. Bocsáss meg,... |
Következő