Köszöntlek őszi lomb! Köszöntelek, ti csendes tisztások nyűtt gyepén sárguló levelek! Elmúlástok szelíd gyászával bús szívemhez, utolsó szép napok! olyan jól illetek. Merengő vándorod: vezess, magányos ösvény; hadd nézzem a vidék hanyatló bíborát, míg fönn a nap fakón borong, s a halk, ködös fény az erdő sűrüjén sápadta... |