| Fekete István: Éjfél az erdőn |
2018-04-02 11:37:32 |
| Tisztálkodott az erdő.Aztán újra esett, újra feltámadt a szél, közben néha kisütött a nap, hirtelen meleg lett, amire megint hideg esőt hoztak a fellegek. -Megbolondult ez a Március?-csóválta fejét az öreg anyaróka, és megborzongott, mert meztelen hasa a vizes füvet érte, ami nem jót tesz a tejnek. - Tisztára megbolondult: mégse lenne szabad az időt ilyen taknyosra bízni.. .-Hah... |
| Dsida Jenő versei ( 1 ) |
2017-08-22 06:40:13 |
| Dsida Jenő A föld és az ember megmarad Üzenem neked, ki egykoron asszonyom leszel: Ráébredtem az elhivatásra. Vigyázok magamra. Táplálkozom, sétálok nagyokat, alszom, figyelem izmaimat. Egészséges és tiszta vagyok. Vidám, fénylő és bizakodó. S ha nálad időz gondolatom, teltnek, erősnek akarlak, azt akarom, hogy vigyázz magadra, táplálkozz, sétálj, aludj nagyok... |
| Hegyen égő tűz |
2012-12-07 19:22:50 |
| A NEGYEDIK AGGLEGÉNY ELBESZÉLÉSE Hegyen égő tűz Az elbeszélő lapos mellű és fahangú öregúr. Csak bajuszt visel, feltűnően sárga bajuszt. Mindig cigarettázik, attól sárga a bajusza. Volt pap, katona, állatorvos és patikus. De leghosszabb ideig tanfelügyelő. - Rajtad a sor, Tamás. - Rajtam? S a... |
| Dsida Jenő: A rigó halálára |
2012-09-04 19:24:58 |
| Sírván sírjatok, égi istenarcok s érző lényei mind e nagy világnak! Mert meghalt a rigó, az én szerelmes lánykám kincse, az én kincsem rigója, kit jobban szeretett saját szeménél. Cukros volt, aranyos: kis gondozóját úgy ismerte, akár leány az anyját, ott szökdelt fel-alá egész nap édes asszonykája ölén s az ő fülébe cserregett, csipogott, fütyült napestig. Mord, sötét utakon bara... |
| Dsida Jenő: A pántos kapukon túl |
2012-09-04 19:11:38 |
| Ne zengj hát, vers, csak gyöngyöző beszéddel csobogj, mint árnyas, tisztavizü kút. Mint aki meghitt asztalnál ebédel és közben elcseveg derűt-borút nyájas családdal, hűséges cseléddel, úgy mondd te is, ami eszedbe jut a tájról, merre emléked barangol s az érthetetlen, izgató kalandról. Ó, mert kaland, ugyan mi volna más mindaz, mi vélünk itt azóta történt, hogy élni hítta valami... |
| Dsida Jenő: Csöndes áldozat |
2012-09-04 18:07:45 |
| Hatalmasnak indult. Életében osztozkodó fatársai ámuló irigységgel méregették: Újra nagyobb vagy. Koronád, amellyel Meseországot akarod betakarni és átölelve megvédeni, ma újra izmosabb lett, fejlődik, ég felé bomlik, tavaszba-tartan [d?]. És büszkén állt a fa. Lábánál színtobzódásban millió vadvirág feslett, patak cserregett oda-oda dörgölődve egy-egy benyúló gyökér-bogához. Mé... |
| Csukás István - .....Csiszta mókus négy élete |
2012-03-19 17:44:24 |
| Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy erdő, a nagy erdő sarkában volt egy nagy fa, a nagy fában volt egy odú, ott éldegélt Csiszta mókus. Fényes volt a bundája, ami nem is csoda, hiszen állandóan tisztogatta, ezért is hívták Csiszta mókusnak, ami azt jelenti... |
| Nyár volt még, mikor |
2011-08-24 19:24:16 |
| Fusch Éva: Kék madár Nyár volt még, mikor a nyitott ablakon szobámba szállt kis szemtelen nem félt tőlem, lehet észre se vett. Csak cserregett a kis pimasz de nem zavart csinált amit akart. Ha szórtam elé magot felcsipegette és otthagyott. Mint minden este: eltűnt de vártam hát reggel visszajött. Aztán egy este, hogy menjen nyitottam az ablakot - egy villaná... |
| A rigó halálára |
2011-07-10 12:44:09 |
| Caius Valerius Catullus A rigó halálára Sirván sírjatok, égi istenarcok s érző lényei mind e nagy világnak! Mert meghalt a rigók az én szerelmes lánykám kincse, az én kincsem rigója, kit jobban szeretett saját szeménél. Cukros volt, aranyos: kis gondozóját úgy ismerte, akár leány az anyját, ott szökdelt fel-alá egész nap édes asszonykája ölén, s az ő fülébe cserreg... |
| Juhászné Szunyogh Márikatol ko |
2011-06-16 07:47:19 |
| ............ Áprily Lajos Rapsonné erdejében Ádikának, Zsolcikának, Bandikának, Gyurikának: a négy unokámnak .......................Meredek sziklán három patak között épült .......................Rapsonné vára. Rapsonné asszony, .......................hogy várából kikocsikázhassék, ............... |
|
Következő