| Sándor Fövényi: A folyó Nektek csak egy név a Duna, pedig mintha az ég aludna benne, a medre az ágy, és néha oly lágyan szólít, hogy különös vágy bódít, mert nyárasszony térdig felhajtott szoknyában lábal a part menti sodrásban, ilyenkor meleg a víz, akár a szív, mielőtt őszbe pihenn... |
Következő