Szabó Lőrinc igazi szoknyapecér volt, akinek költészetének egyik vezérmotívuma a szerelmi szenvedély, az erotikus vágy. A szerelem és a testi vágy éltette és ihlette legszebb verseit, a szerelemben kereste kétségbeesetten azt a teljességet, amit valójában soha nem tudott megélni Mint általában minden költő, Szabó Lőrinc is leginkább szerelmi drámáiból, heves érzelmeiből merítet... |