Előző
Következő
|
szeretettel |
2013-07-26 07:45:59 |
SZABÓ LŐRINC: ENYÉM VOLT S MÉGSE ENYÉM MA Enyém volt s mégse enyém ma, enyém ma is, és idegen, ha eszembe jut, újra hajnal ragyog az életemen. Nézem s nem látom. Az arca csupa fény, felhő, remegés; virágzene: szóba fogni túlsok és túlkevés. Virágzene, érthetetlen. Ki tudja, nem álom-e?... |
szeretettel |
2012-06-26 08:18:00 |
TŰNŐDÉS Virrasztok árva lámpa mellett, Olyan nyomasztó a lehellet, A lég olyan nehéz! Künn a világ vigalma, zajja, S a ,,honfiság" lármás zsivajja Tompult morajba vész. Mily felfuvott, önhitt dicsekvés, Kótya-vetye, koncon veszekvés; Dobot ver az ima; Nincs időnk az időre várni, S... |
szeretettel |
2012-06-14 06:33:46 |
Tóth Árpád: Az árnyból szőtt lélek A fák szelíd, nagy árnyát nézni este Szeretem én aranyszín dombokon, Áldott az árnyak test nélküli teste, Titkos kelméjük lelkemmel rokon; Hisz Isten tán fenyőfák gyenge gyanta Lehű árnyából este szőtte meg, S a furcsa mélabút ekként foganta, Mely lágy redő... |
Előző
Következő
|
|