| Ha tudnád |
2018-08-01 22:11:37 |
| Ha tudnád ...........Lelked most is érzem, Magam mellett Suhan, Ahogy lépkedem A rideg kövek között, Földöntúli csókod Homlokom ráncaira Szökött... Te már érted, Mit még csak érzek, Fájdalmasan. Suttogott mécsesek Lángjaiban Ringatózik Az élet időtlensége, S szívem melegsége Hozzám vonzza Tiszteletre méltó Közelséged. Ha tudnád, Hogy szeretlek Téged! Im... |
| Rákos Sándor |
2018-07-18 08:19:11 |
| Rákos Sándor Reggeli felismerés Amint meghajló vállamra sugárban zuhant a víz - befont és elhagyott, - belém sajdult, kuporogván a kádban, a testi kín, hogy: egyedül vagyok! Hasogatón, mint csúzos fájdalom, csontomig átalverve, tört reám; külön érezte a kezem, a lábam, homlokom, tarkóm, a szemem, a szám. Mint egy hirtelen rosszullét, olyan váratlanul... |
| Szabó Katalin |
2018-07-10 08:50:39 |
| Szabó Katalin Minden megérint Eső mely rideg cseppenként mossa le poros lelkemet Szél mely odaszárítja tenyeredre elcseppent véremet Vihar mely felkavarja a ráhullt avar alatt a sarat Szélcsend mely elnémítja a még bennem ordító vadat Fekete felleg mely beborít, s fenyeget fojtogatva Kibújó napfény mely a sötét rengetegben az ösvényt mutatja Ködös reggel Mely c... |
| Patai Irén - Viharban |
2018-03-17 17:15:46 |
| Patai Irén Viharban A viharban ázom-fázom, Az Úr az, akire most is vágyom, Csendesül, akkor kicsit megszáradok. Nekilendül s újra támad, Csontomig, velőmig hat, ám nem szegi bizalmamat! Reszketek, vacogok, de Te, Uram, tudom, itt vagy. Tudom, hogy hajunk szála sem veszhet, mert Te mindentől megmentesz! A viharban ázom-fázom. Az Isten az, akire most is várok! Ámen... |
| Kótzián Katalin |
2018-03-14 10:17:20 |
| Kótzián Katalin Szerelmes szonettkoszorú I. Csak álmodás, csak sejtetés érződik át a levegőn, fehér ködök közt, lebegőn. Jólesik most a nevetés. Fázósan hajlanak a fák, de pattanó rügyekben él ígéretük: a friss levél s az egyre új virágos ág. Flig kinyílott szájad így sötétben nedvesen ragyog. Szívedben bújnak vágyaid, csak hangok még az új dalok. Tavasz... |
| Kótzián Katalin |
2018-02-03 18:45:29 |
| Kótzián Katalin Szerelmes szonettkostorú I Csak álmodás, csak sejtetés érződik át a levegőn, fehér ködök közt, lebegőn. Jólesik most a nevetés. Fázósan hajlanak a fák, de pattanó rügyekben él ígéretük: a friss levél s az egyre új virágos ág. Félig kinyílott szájad így sötétben nedvesen ragyog. Szívedben bújnak vágyaid, csak hangok még az új dalok. Tavasz... |
| Téli fák |
2018-01-13 13:37:51 |
| SZABÓ LŐRINC Téli fák Hegynek vitt az erdei út. Megálltam. Vacogtak a fák, jobbra-balra messze kinyílt szemeim előtt a világ: a táj, mint vén agy vértelen eszméi, úgy levetkezett és nem maradt belőle, csak a csontváztiszta szerkezet. Tél volt és csönd, még semmi hó, az esti köd gyült és oszolt, Az elmúlt nyárnak a halott jelen csak kísértete volt s az élt, a mú... |
| Kerecsényi Éva/POET/: Enyém vagy |
2018-01-04 21:53:31 |
| Enyém vagy... nem, az nem lehet, ökölbe szorul a szív, ha megreked benn a levegő, s fájón fojtogat születő szerelem köldökzsinórja. Enyém vagy... nem, az nem lehet, csontomig hatol jeges rémület, mely megöl sarjadó érzést, vágyat, nyakamba akasztva a táblát: megtelt. Enyém vagy... nem, az nem lehet, hogy elvárás építsen nagy hegyet, elvágva szabad szárnyalástól azt... |
| Áldottszédület... |
2017-10-18 20:29:54 |
| PilinszkyJános: Áldottszédület... A fény homályt, az árnyak mélye fényt szül, szorong a száj, remegve egyre szédül, mint szél himbálta, imbolygó virágban a léha szív, és mintha súlyos áram érintené, alél a test, s a szem már a drága szempár csak mereng a csöndben, mint ismeretlen tengerfenéknek alján két gyöngyszem. Két árva gyöngy, amely csodál s cs... |
|
Következő