Előző 
 Következő
|
| Nem némul el! |
2018-07-20 15:16:37 |
| Nem némul el! "Elnémul egyszer énekem", - mondogatod, idézed, írod nekem. S úton-útfélen, éjjel-nappal tűnődöm ezen az üzeneten. "Elnémul egyszer?" Fagyos, zord pecséttel a halál minden ajkat lepecsétel. Láttam ezt a némító pecsétet hideg, lezárult ajkakon. És ha lepecsételi az enyémet, elnémul a szó, elhallgat az ének, csendbe dermed utolsó mondatom. És ha valami... |
| Sova |
2009-10-05 21:44:26 |
| Fordította - Végh György ANTONIN SOVA SERKENTŐ KÖNYÖRGÉS AZ ÉJHEZ Én mindig szerettem beszélni az éjhez, az augusztusi éjhez... A csillagok mint csodálkozó szemek gyúltak ki az égen. Dal suhogott a réteken át: a szunnyadó fű susogása... Smaragd békák ugráltak a vad sóska között és az éjszaka árnyai halkan suttogva neszeztek... S én így szóltam az éjhez ilyenkor: takard... |
| x |
2009-06-21 00:00:27 |
| Gyüre Lajos - Rigók az etetőn Az etetőn búzamag-élet kopár karján a téli fának, embermagasra készült méret, elérhető kéznek, madárnak. Csak amíg a fagynak foga van, csak míg a hóvirág harangja csendül a csupafolt avarban, csak míg múlik a tél haragja. Csak míg lebben a lombok alatt a fészek pihetoll melege, bújtat majd pőre kis fiakat, s az ég parlagját töri... | |
Előző
Következő
|
|
