| Nagymamámmal ültünk a verandán ketten . . . Nagyanyámmal ültünk a verandán ketten az életéről beszélt , és én hallgattam csendben . Olyan jó volt látni szeme csillogását minden benne rejlett bánat , és boldogság . Két kis ráncos kezét az ölébe fektette bizony az élet őt , soha nem kímélte . Annak ellenére a sorsot nem okolta , a Jó Isten a gondját mindig me... |
Következő