Nőként engedjétek meg magatoknak azt a fél órát néha, hogy lerakjátok a terheket, befelé fordultok a lelketek felé, és megkérdezitek magatoktól: "Nekem mire van szükségem?... Reggeli lazító habfürdőre?... Talán egy ölelésre?... Vagy netán egy erős kávéra?..." Mert, ha jót akarsz magadnak,... akkor mindig legyen magadra amolyan "hosszan kávézós", "percekig bámulós", "semmittevős"... |