Osvát Erzsébet - Április... |
2024-04-10 18:31:01 |
Osvát Erzsébet - Április... Ejnye, de kényes és mily szeszélyes ez a negyedik fia az évnek! Tudod, ugye, hogy ki ő? Április, a csínytevő! Űzi veled a sok tréfát: jégesőt hoz, havat hint rád, majd küld szilaj szeleket, záporzuhanyt, meleget... És ha látja a hami... |
Élet.... |
2024-02-22 18:54:08 |
Élet.... El szállt elmúlt :Öregem ! Átsuhant felettem . Nem is szólt , gyere velem ! Ifjúságod elviszem ! Alattomos csendesen Dérrel szórta be fejem . Sértésnek nem veszem . Már mondod ,öregem . Csak mond ,s fogd a kezem ! Bárhogy gondolkodom, erősen . Volt szép dolog az életben . Hiszen itt vagytok nekem ,velem ! 2024.02.21... |
Radnóti Miklós: Szerelmes vers november végén |
2023-11-12 00:36:46 |
Radnóti Miklós: Szerelmes vers november végén A pattanó szöcskék még itt maradtak, de szemén már elmélyül a kék, sárga uraknak gazdag udvarán, zsákos gabonák tömött csudái előtt bókolunk őszi fejünkkel; azelőtt, ha messze jártam tőle, földről pipacsok véres pöttyeit s... |
Őszirózsák |
2023-11-02 22:41:12 |
Szilágyi Domokos: Őszirózsák Tegnap még szégyenlős növendéklányként szemérmesen mosolyogtak az alig-hamvas szilvák, barackok, riadt-kicsi almák, hajladozó búzatáblák alig sejtették szőkeségük élet-adó hatalmát, a napok tüzes-arany csöndjébe bele-belecsattant e... |
Nagy László: Virágok térdelnek |
2023-10-05 19:52:03 |
Nagy László: Virágok térdelnek Virágok térdelnek, a dérrel meggyötört kis-kedveseim, egyenes én maradok itt, én maradok a bajaimmal ember, aki így is virít. Szemeim előtt aranysárgán mint az utolsó villamos, elrohan sikoltva a nyár - s már emlőd forró hegysé... |
K. László Szilvia költő, meseíró VERSEI - VÁLOGATÁS |
2023-04-10 21:00:33 |
K. LÁSZLÓ SZILVIA KÖLTŐ, MESEÍRÓ VERSEI - VÁLOGATÁS Budapesten élek, kisgyermeknevelő és gyógypedagógus végzettségem van. 2002 óta publikálok rendszeresen, a Dörmögő Dömötör c. gyermeklapban jelentek meg először verseim. Szívesen veszek részt író-... |
Vaskó Ági - Téli szonáta |
2023-01-01 18:10:36 |
Vaskó Ági - Téli szonáta Őszi csodának, csipkebokornak hullik a vére, elcsorog immár, hajnali dérrel nyári reménye. Téli szonátát játszik a fákon szél fagyos ujja, kerti virágtól lopja az álmát, újra meg újra.... |
|