| Ami a lelkemet nyomja Írta: Királdi-Kovács István Füstös, kormos volt, poros és zajos, olykor büdös, vagy inkább szagos, forró salak, égett koksz bűze szállt, sír a lelkem, mert semmivé vált. Örök zsivaj, dudaszó, csikorgó sínek, ma némák, az egykor dohogó kohók, fotón... |
Következő