Előző 
 Következő
|
| Rab Zsuzsa - Vaspántok |
2024-02-24 19:10:15 |
| Rab Zsuzsa - Vaspántok Ha így szólnék a kedves, fiatal kalauzhoz: - Kalauz úr, hogyha ma este hazamegy, ölelje meg nagyon a feleségét, dicsérje meg, ami épp rajta van, akár az ócska pongyoláját - Ha így szólnék - ugye... bolondnak tartanának? . Ha... |
| Történelmi fordulópont volt-e Szigetvár ostroma? - LVI. |
2015-09-08 23:01:29 |
| ÖTVENHATODIK RÉSZ A védők eddig erőn felül kitartottak, lelkesedésük nem apadt el. Nem csüggedtek, nem ijedtek meg, folytatni akarták az ellenállást. Tudták azonban, hogy a helyzetük egyre nehezebb. A török tábor harci kedve az esőzés után helyreállt. Az egyszerű katonák is úgy érezték, van esély a vár gyors bevételére. Kit a zsákmány reménye tüzelt, kit meg a bosszúvágy.... |
| Vörösmarty Mihály: TITIRUS ÉS MOERIS |
2011-05-19 08:57:06 |
| TITIRUS Bátya, mi bús dallal feleselnek az erdeji bércek? Melyre liget komorúl, a gallyak földig hajolnak. Fűlmile, mint ezelőtt nem vidít hangicsolással, Melyre berek szomorú gözzét sűrítve okádja S ágról ágra repes páratlan gerlice sírva. Vagy tán tőled ered sajnos panaszoknak ez árja? MOERIS Tőlem. - Öcsém, s e tölgy fáknak hűves ernyei eddég Nyájamnak takarój... |
| Vörösmarty Mihály: EGY BARÁTOMHOZ |
2011-05-19 05:28:06 |
| A vigaság néked nem tetszett, minthogy egy s-el Írtam az új költők helybenhagyása szerént. Ők azt megmutaták, mért jobb igy írni, s azonnal Mert jónak láttam lenni, követni merém. Hogyha talán még ezt nem volt megtudni szerencséd, Arról nem tehetek, régi szokásod hibás. S míg némely helyeken gáncsot lelsz, s jegyzed hibámat Egynéhány szónak módi szabása miatt, Tévelgesz, mikor... |
| Vörösmarty Mihály: CZECZEI BARÁTOMHOZ |
2011-05-19 03:45:39 |
| Azt véléd, hogy már emléke baráti nevednek A feledékenység hitlen ölébe bolyong, Hogy nincs gondja Vörösmartydnak már ma erántad S hálátlan szívét félre riaszta heve. Megcsalatál: még ő el nem vétette arányát Régi barátságunk visszahozása felől. Hogy levelünk közlése kitűnt, mély csendbe borúlánk Mindketten, vad idönk durva csapási között. Engem, mint tudod, a sors mostoha kar... |
| Eszterházy Pál |
2010-01-07 21:11:57 |
| ESZTERHÁZY PÁL: AZ FÜLEMILE ÉNEKÉNEK MAGYARÁZATJA 49. Ülök vala egykor harmatos hajnalban, Egy igen szép dombon és szellős árnyékban, Musákat, Apollót látám egy barlangban, Kik vigadnak vala egy kristál forrásban. 50. Apollo istenhez közelyebb hogy mentem, Véle nyájaskodtam, azomban mellettem Egy kis zöld ágocskán fülemile nekem Szép verseket monda, kiket én kedvelte... | |
Előző
Következő
|
|
