Október |
2018-02-19 12:35:12 |
Október Szívemben októberi gyász van az októberi fák alatt. Ha nem segíti vinni senki, összeroskad a gyász alatt... A fák felett egy véghetetlen, szikla-szívű kaszás arat. Elmúlás keserű pecsétje véresen ég a lombokon Régi fájdalmak, régi gyászok érintik meg a homlokom. Régi október vérpecsétje vöröslik át a gyászokon. És így... megyek... vigaszt nem lelve, nem... |
Anna története... |
2017-11-27 11:25:40 |
Follinus Anna: Az erőszak természetrajza Hiába sírtál te s ordított a vers, / hiába úsztatok mindketten vérben, / hiába látta, hogy a földön heversz, / vagy menekülnél bárhová a térben - Follinus Anna versével az erőszakot elszenvedett, magukat felvállaló áldo... |
Dsida Jenő Ősz a sétatéren |
2017-09-24 06:39:40 |
Dsida Jenő Ősz a sétatéren Szemem falán kívül is, belül is ez a kietlen őszi tájkép: sétatér. Azok az emberek, akik most hangosan beszélve haladnak előttem, rögtön eltűnnek a fák közt, az a nő, aki mellettem ül a padon, mindjárt meghal, feje félrebillen, szeme kiszárad, húsa lehull. Milyen egyedül leszek! A lombok is leszállingóznak, a jövőéviek is; fakadásuk hi... |
Ősz a sétatéren |
2017-09-23 15:39:37 |
Dsida Jenő Ősz a sétatéren Szemem falán kívül is, belül is ez a kietlen őszi tájkép: sétatér. Azok az emberek, akik most hangosan beszélve haladnak előttem, rögtön eltűnnek a fák közt, az a nő, aki mellettem ül a padon, mindjárt meghal, feje félrebillen, szeme kiszárad, húsa lehull. Milyen egyedül leszek! A lombok is leszállingóznak, a jövőéviek is; fakadásuk hi... |
Babits Mihály – A gazda bekeriti házát |
2017-03-30 18:22:53 |
Babits Mihály - A gazda bekeriti házát Léckatonáim sorban állnak már, pici földem a földből kikerítve, könnyü szál dzsidások módján állnak őrt, hatalmasan igazságukban; ők a törvény, ők a jog, erőm, munkám, nyugalmam és jutalmam ők, s jel hogy vagyok; sün-életem tüskéi e szakadt létben, kizárva minden idegent, de átbocsátva ami még közös maradt a te... |
Nadányi Zoltán |
2017-02-07 07:22:30 |
Nadányi Zoltán Kert alatt Kert alatt, a domb alatt üldögéltünk este, egy-egy vonat lomha teste vánszorogva elhaladt, vörös szemét ránk meresztve elhaladt a domb alatt. Szemünket az éjhez edzve hallgattuk a szél szavát, a szél szavát; felhaladt a Hold, a cingár, végtelenbe nyúlt a sínpár és tudtuk, hogy nincsen immár semmink, csak az éj s a vágy. Kert alatt, a... |
Dsida Jenő: ŐSZ A SÉTATÉREN |
2016-11-19 21:00:06 |
DSIDA JENŐ: ŐSZ A SÉTATÉREN Szemem falán kívül is, belül is ez a kietlen őszi tájkép: sétatér. Azok az emberek, akik most hangosan beszélve haladnak előttem, rögtön eltűnnek a fák közt, az a nő, aki mellettem ül a padon, mindjárt meghal, feje félrebillen, szeme kiszára... |
Emlékeink |
2016-11-09 11:31:03 |
Csősz József: Emlékeink - reménnyel áldva Halottainkkal megbékéltünk ismét, bár lelkünkben magunkkal háborúztunk, felidéztük szentjeink üzenetét, úgy tűnik, megint szilárd lábra állunk. Számot vetek oly sokszor minden évben, előre nézni, jól látni segítesz, s mindenki, aki részt vesz életemben, mosolyát küldi vállveregetéshez. Nem is kell sokkal több számadó est... |
Dsida Jenő: ŐSZ A SÉTATÉREN |
2016-10-01 21:04:57 |
DSIDA JENŐ: ŐSZ A SÉTATÉREN Szemem falán kívül is, belül is ez a kietlen őszi tájkép: sétatér. Azok az emberek, akik most hangosan beszélve haladnak előttem, rögtön eltűnnek a fák közt, az a nő, aki mellettem... |
Dsida Jenő - Ősz a sétatéren |
2016-09-20 14:17:12 |
Dsida Jenő Ősz a sétatéren Szemem falán kívül is, belül is ez a kietlen őszi tájkép: sétatér. Azok az emberek, akik most hangosan beszélve haladnak előttem, rögtön eltűnnek a fák közt, az a nő, aki mellettem ül a padon, mindjárt meghal, feje félrebillen,... |
|