| Majd sírsz te még Majd sírsz te még, ha őszi alkonyatkor kínzó kételyek közt egyedül maradsz, s nem érzed többé ujjam simítását, hogy a fájdalmaid csillapuljanak. Majd kellenék még, ha hűvös éjszakákon egyedül dideregsz paplanod alatt, s nem lesz majd senki, ki hozzád simulva esténként egy kis boldogságot ad. Majd jössz te még. De akkorra a könnyek elfogynak, mely az a... |
Következő