| Elnémult egy hegedű |
2024-02-09 04:52:45 |
| lnémult végleg a hegedűnek hangja. Nincs már többé, aki nótát játszik rajta. Nincs ki szíve legmélyéből muzsikálná el, milyen ha az emberre, senki sem figyel. Eltörött a hegedű, már nem javítható. Végleg-végleg elhallgatott a hegedűvonó. Elhalkult minden hang, mi elmesélte azt, milyen mikor felsírnak a hangtalan szavak. Volt egy hegedű, és sok száz régi nóta, ami a... |
| Elnémult egy hegedű |
2024-02-05 15:22:01 |
| Elnémult egy hegedű Elnémult végleg a hegedűnek hangja. Nincs már többé, aki nótát játsz... |
| Pierre de Ronsard versei |
2020-10-24 20:00:04 |
| PIERRE DE RONSARD VERSEI Pierre de Ronsard (Couture-sur-Loir, 1524. szeptember 11. - La Riche, 1585. december 27.) francia költő, a Pléiade nevű irodalmi csoport vezéralakja, a reneszánsz legnagyobb franci... |
| H.Kohut Katalin: Ikebana |
2018-09-26 08:42:04 |
| H.Kohut Katalin: Ikebana Július volt, hétszeresen tűzött a Nap a növényekre, állatokra, a vizek, nagy hegyek visszhangozták énekét. Én komótosan elindultam egy kis hegyi ösvényen, bár ömlött rólam a víz. Egyszer csak ott találtam magam egy kis erdei házikónál. Kíváncsian bekopogtam, egy idős űr nyitott ajtót. Beinvitált a forróság elöl menedéket adva, megkíná... |
| Mészáros László: Mennyei dal |
2017-08-09 10:08:16 |
| Mészáros László Mennyei dal Megsárgult kotta, sarokba dobva, elfáradt szürke hangjegyek, De nem mozdulnak, ma is dúdolnak, bennem örökzöld éneket. Emlékeimben, reflektor fényben, visszatapsolt boldog percek, De aki írta, és eldalolta, már a mennyben... |
| H.Kohut Katalin: Ikebana |
2017-05-10 09:43:34 |
| Július volt, hétszeresen tűzött a Nap a növényekre, állatokra, a vizek, nagy hegyek visszhangozták énekét. Én komótosan elindultam egy kis hegyi ösvényen, bár ömlött rólam a víz. Egyszer csak ott találtam magam egy kis erdei házikónál. Kíváncsian bekopogtam, egy idős űr nyitott ajtót. Beinvitált a forróság elöl menedéket adva, megkínált hűs forrásvízből készült limonádéval.... |
| Szabad Madár |
2015-11-08 11:56:44 |
| Hajnal felé álmot láttam, újra az erdőben jártam. Körülölelt hűvös csendje, madaram jutott eszembe, akit annyira szerettem, s végül szabadon engedtem. Mi van veled , kismadárka ? Teljesült a szíved vágya ? Reggel aztán útra keltem, tóparti erdőmbe mentem. Csodálatos béke várt ott, a lelkem épp... |
| Pierre de Ronsard :Kelj fel már, kicsikém |
2015-09-11 18:39:43 |
| Pierre de Ronsard :Kelj fel már, kicsikém Kelj fel már, kicsikém! nagyon lusta vagy ám ma! A víg pacsirta már réges-rég fenn kacag, s már eldalolta bús dalát a lomb alatt rejtőzve a csalit szerelmes csalogánya. Gyerünk! vár kint a dús gyep harmatgyöngy... |
| Elmúlt pillanatok... |
2015-07-13 21:37:34 |
| Szomorúfűz: Elmúlt pillanatok... Világunk, melyben élünk - tele bánattal, fájdalommal, nyugtalansággal. Ritka kincs az öröm. Szorít a szív, sajog a lélek. Lebegünk a végtelen térben, s néha érünk földet. Az évszakok változásai is csalárdak. Olvad a hó, de van, amikor a tél a tavaszban tér vissza. Bimbók nyitnak, életre kel minden. Reménnyel indul az éle... |
|
Következő