| Ma nevetnem kell |
2023-11-14 22:21:58 |
| Ma nevetnem kell mindenen Ma nevetnem kell mindenen: jobb helyett bal lábbal keltem fel... |
| Gárdonyi Géza munkássága |
2020-04-28 21:00:45 |
| GÁRDONYI GÉZA MUNKÁSSÁGA Gárdonyi Géza (Gárdony-Agárdpuszta, 1863. augusztus 3. - Eger, 1922. október 30.) író, költő, drámaíró, újságíró, pedagógus, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja... |
| Gárdonyi Géza:November A kertemben járok, és szomoru vagyok |
2019-11-03 23:08:58 |
| Gárdonyi Géza: November A kertemben járok, és szomoru vagyok, szomoru, mint a fák, s a hervadt virágok, Az egész föld olyan árva, oly elhagyott, mintha megunta vón Isten e világot. Megunta, itt hagyta. Elköltözött innen. Feljebb egy más égben lakik már az Isten. Megérzi az ember, mikor nem is látja, hogy valaki jött, és immár mögötte van, pedig nincsen nesze, sem árn... |
| Gárdonyi Géza: November |
2018-11-15 08:29:36 |
| Gárdonyi Géza: November A kertemben járok, és szomorú vagyok, szomorú, mint a fák, s a hervadt virágok, Az egész föld olyan árva, oly elhagyott, mintha megunta vón Isten e világot. Megunta, itt hagyta. Elköltözött innen. Feljebb egy más égben lakik már az Isten. Megérzi az... |
| Kovács Daniela |
2018-07-23 11:29:46 |
| Kovács Daniela Álmodlak... Az est elpihen hunyt pilláimon. Fájó, fázó, beteg ez a fény, kutak mélyéről hideg tükröt von kék falainkra a hazajáró remény. S míg nézem lomha járását-kelését, Megtalálja lelkemnek azt az apró rését, hol beszivároghat végre némi mámor. Álmodlak. Nézd, hogy áthat az öröm, e forró láztól egész bensőm remeg, tépjen hát szét mind a tíz... |
| Álmodlak... |
2018-07-13 15:23:58 |
| Álmodlak... Az est elpihen hunyt pilláimon. Fájó, fázó, beteg ez a fény, kutak mélyéről hideg tükröt von kék falainkra a hazajáró remény. S míg nézem lomha járását-kelését, Megtalálja lelkemnek azt az apró rését, hol beszivároghat végre némi mámor. Álmodlak. Nézd, hogy áthat az öröm, e forró láztól egész bensőm remeg, tépjen hát szét mind a tíz köröm, mint cikázó,... |
| Álmodlak... |
2018-07-11 22:54:06 |
| Kovács Daniela: Álmodlak... Az est elpihen hunyt pilláimon. Fájó, fázó, beteg ez a fény, kutak mélyéről hideg tükröt von kék falainkra a hazajáró remény. S míg nézem lomha járását-kelését, Megtalálja lelkemnek azt az apró rését, hol beszivároghat végre némi mámor. Álmodlak. Nézd, hogy áthat az öröm, e forró láztól egész bensőm remeg, tépjen hát szét mind... |
|
Következő