Előző 
 Következő
|
| Babits Mihály – Vadak a fa körül |
2017-04-05 05:44:54 |
| Babits Mihály - Vadak a fa körül Amint találkoztunk, rögtön kezet fogtunk, az őrültek közül bujdosva szaladtunk, bujtunk, kukucsáltunk, kunyhót építettünk; bábeli bús felhők szakadtak felettünk! És mintha magas fán volna tanyánk fészek, úgy ringattak, ráztak e vad magyar évek. ... |
| F. Kecskés Borbála Kivándorlás című verse |
2014-12-11 12:44:32 |
| Gászpor Vince Kivándorlás című festményéhez Elhagytak, drága Hon, feledve múltad és vajúdó jövődet. Elfogyunk lassan az ősi földdel; megfeszített tested fölött várnak a Hadészi szököttek. Átok- kufárok Atroposzt játszanak, a teremtés egysége lassan szétszakad. Isten nevét csalja pénzhajhász gyülekezet; vagyonok utaznak fenn, s a mélyben kenyérre számo... |
| x |
2013-11-05 11:16:46 |
| Gizella Lapu............................................................. 2011-03-20 07:54:08 Fordította : Végh György E. E. CUMMINGS E. E. Cummings - szonett esett, de jött a szél és elfútt hirtelen esőt, eget, elszállt velük minden levél, állnak a fák, az őszt régóta ismerem én is; - ezt így hiszem - (s te szél, te szél, te szél, mit tudnál mondani - szerettél v... |
| szeretettel |
2013-10-03 08:26:37 |
| Harmadik ének Már a pirók hajnal diadalzászlója kifeslett Napkeleten, s folyvást pirosabbá lőn a hegy ormán; Réteken, erdőkön, falukon és városon egyre Ébredezett a zsibaj, jeleül, hogy az annyiszor ifjúlt Természet ma megint felocsúdott rémriadalmas Álmából. A paraszt nyujtózva kel ökrei mellől... |
| Arany János összes költeményei |
2011-02-04 04:07:56 |
| Harmadik ének Már a pirók hajnal diadalzászlója kifeslett Napkeleten, s folyvást pirosabbá lőn a hegy ormán; Réteken, erdőkön, falukon és városon egyre Ébredezett a zsibaj, jeleül, hogy az annyiszor ifjúlt Természet ma megint felocsúdott rémriadalmas Álmából. A paraszt nyujtózva kel ökrei mellől És kitörölve szemét, a most féléve mosottat, Cserhaju öklével, ballag m... |
| Babits Mihály: Vadak a fa körül |
2011-01-11 20:59:40 |
| Amint találkoztunk, rögtön kezet fogtunk, az őrültek közül bujdosva szaladtunk, bujtunk, kukucsáltunk, kunyhót építettünk; bábeli bús felhők szakadtak felettünk! És mintha magas fán volna tanyánk fészek, úgy ringattak, ráztak e vad magyar évek. De mi összebujtunk cibálva, zavartan: furcsa íze volt a csóknak a viharban. S már csupaszra téptek a folytonos szelek. Napjaink úgy hullna... |
| Az ötödik |
2010-03-15 00:56:30 |
| (Levegő) Isteni sóhajból fakadó lételem ég-puha méhében fogan a végtelen. (Tűz) Napszínű lángokkal táncoló lobogás, vágyakat hevítő szikrázó látomás. (Víz) Tomboló viharból hajnali harmaton életté szelídült könnycsepp az arcokon. (Föld) Létnek testet adó mindent befogadás, csillagporból termett megszilárdult varázs. * * * (Ember) Isteni sóhajból tá... |
| Sova |
2009-10-05 21:44:26 |
| Fordította - Végh György ANTONIN SOVA SERKENTŐ KÖNYÖRGÉS AZ ÉJHEZ Én mindig szerettem beszélni az éjhez, az augusztusi éjhez... A csillagok mint csodálkozó szemek gyúltak ki az égen. Dal suhogott a réteken át: a szunnyadó fű susogása... Smaragd békák ugráltak a vad sóska között és az éjszaka árnyai halkan suttogva neszeztek... S én így szóltam az éjhez ilyenkor: takard... |
| Klára |
2008-07-15 22:44:21 |
| Ladányi Mihály: KLÁRA Emlékeimben visszakószálsz. Fehér oltár hamvas kis arcod. A két szemed édes komolyság, fényeskednek szádon a rózsák s nem tiprották szíved kudarcok. Ott kinn a nyár némbere táncol, zöld szoknyája mezőkre dobva, vihog, sikoltoz, rázza húsát. Ó, ködben úszó szomorúság, fehér tornyok néma harangja... Oly távol élsz, fejed lehajtod, szemed... |
| Klára... |
2008-02-22 13:00:35 |
| Ladányi Mihály: KLÁRA Emlékeimben visszakószálsz. Fehér oltár hamvas kis arcod. A két szemed édes komolyság, fényeskednek szádon a rózsák s nem tiprották szíved kudarcok. Ott kinn a nyár némbere táncol, zöld szoknyája mezőkre dobva, vihog, sikoltoz, rázza húsát. Ó, ködben úszó szomorúság, fehér tornyok néma harangja... Oly távol élsz, fejed lehajtod, szemed... | |
Előző
Következő
|
|
