| Ady Endre : Ha... Hogyha tudnád, látnád, mit szenvedek érted, Óh, de megátkoznád csalfa hűtlenséged! Koszorút kötöznél, könnyed hullna rája: Letűnt boldogságom sötét fejfájára. Óh, ha tudtad volna, mennyire szeretlek, Nem hurcolna vállam nyomasztó keresztet, Lihegő a... |
Következő