| Mihail Eminescu? Ó, jössz-e már? |
2022-10-09 16:38:26 |
| Mihail Eminescu? Ó, jössz-e már? Látod: a fecske útra kél, Hull a sápadt diólevél; Deres a szőlő, őszre jár - Ó, jössz-e már, ó, jössz-e már? Karomba veszlek itt megint, Míg szemem szomjan rád tekint, S fejem válladon elpihen Szép szelíden, szép szelíden. Hányszo... |
| Tasnádi Varga Éva – Múlik az idő… |
2021-12-13 05:02:53 |
| Tasnádi Varga Éva - Múlik az idő... Múlik az idő s arra gondolok, homályba hull mjd ez a mai reggel, új percek jönnek friss, új emberekkel, s mint gyors madarak szállnak a napok, s akkor nem hallom már a muzsikát, mikor a szél a háztetőkön táncol, s a haj... |
| Juhász Szilvia versei |
2021-12-09 20:30:36 |
| JUHÁSZ SZILVIA VERSEI JUHÁSZ SZILVIA VERSEI Juhász Szilvia ( Kisvárda, 1957. augusztus 25. - ) https://www.poet.hu/szerzo/Juhasz_... |
| Makacs reményeimbe vetett hitem . |
2021-10-25 17:28:14 |
| Visszatérek hozzád , mint a bolyongó vándor , addig rovom a léptemet , míg bármi áron is eljutok tehozzád Kedvesem ! Mikor a magas bércek ormai mögött a napsugár elpihen , megerősíti bennem a vágyat , látnom kell téged Kedvesem ! Makacs reményeimbe vetett hitem , végi... |
| Meghitt estéken . . . |
2021-07-22 12:02:02 |
| Meghitt estéken , a kandalló fénye mellett , oly jó elidőzni veled . Egymáshoz simulva , vágyaktól borzongva suttogni a neved . Hallani egyre halkuló lélegzésedet , érezni elernyedt testedet , amint a kandalló fényében ölemben elpihen . A szívem egy sivár pusztaság volt még nem ismertelek , a sugárzó lényed erőt adott nekem . Érzem a szerelmünk nem szenvedélytelen... |
| Pipacsok a hold fényében |
2021-06-11 11:10:51 |
| Andonika : Pipacsok a hold fényében Nyár közepén, ha az este elpihen a réten Varázslatos csoda készül Sápadt hold fényében. Tücsök mester hangol, halkan Cirpen hegedűje, Lágyan zengő szép fuvolán Szól a fülemüle. Pipacsok a hold fényében Tündérlánny... |
| Őszi lakony |
2021-05-30 07:35:29 |
| Őszi alkony Őszi alkony selymes haja bomlik, mint könnyű fátyol leng a lombokon. Lebukó Nap az ég pereméről visszaint még túl a dombokon. Leveleken százszínűre foszlik, a rések közt ránk villan a fény. Bársonytakarót von rá az este, és elpihen Isten tenyerén. Páskulyné Kovács Erzsébet... |
|
Következő