| Ismeretlen szerző: Tündérszikla |
2021-06-09 13:53:09 |
| Messze-messze a Kárpátok havas bércei közt van egy különös csúcs. Nem is igen mondható csúcsnak, hiszen a magas hegy teteje, mintha le lenne vágva, kis fennsíkot alkot, rajta egy különös szikla: egy fekvő lányalakra ráborulva egy férfi. Tündérsziklának hívja azt a nép, s a szikla tövében nyíló halványkékbe játszó fehér virágot a Hold Leányának. S mindenki tudja a Tündérszikla tört... |
| Könyörgök most még utoljára |
2019-05-13 10:38:07 |
| Könyörgök most még utoljára Egy szó hallottam elsuhanni, hatalmas szózatot. Megrendült bele az ég és föld, így csak az Isten szólhatott. Angyalok hozták hírül a földnek, az Isten ítéletre jön! Minden el van már készítve, és csendesség van odafönn. Csak két sebhelyes kéz kulcsolódik össze, s imádság hangzik szüntelen. - Atyám, ne még! Csak egy kevés időre, hadd... |
| Somlyó Zoltán 2 |
2018-12-28 14:30:39 |
| SOMLYÓ ZOLTÁN VERSEI - Válogatás 2. rész Somlyó Zoltán (született: Schwartz Zoltán) (Alsódomboru, 1882. június 22. - Újbuda, 1937. január 7.) költ... |
| Scheffer János: A múló idő |
2018-08-21 23:10:05 |
| Scheffer János: A múló idő A múló idő egyre gyorsabban szalad, Láttam elsuhanni a kertjeink alatt, Nyomában elsárgult a vad, zöldellő nyár, Mögötte bölccsé színesedett a határ. Az idő könyörtelen fogaskereke, Üldöz mindennap reggel, délben, este, De éjszaka a forgás álmomban megáll, Fogasker... |
| Feleség... |
2018-05-30 21:25:25 |
| Faludy György: Feleség... Szemedben kék az ifjú, könnyü árny még, bár úgy követsz, mint régi-régi árnyék, kopott szobák során a földi nyűgön s zord avenűkön. Mit vallhatok magamról néked itt már, mindentudó lakótárs, néma titkár? Úgy szoktalak meg, mint a napvilágot, és e világot. Megszoktalak, mint az eget s az árnyat s a fényt, e metsző füszerét a nyá... |
| Feleség |
2018-05-28 15:57:42 |
| Szemedben kék az ifjú, könnyü árny még, bár úgy követsz, mint régi-régi árnyék, kopott szobák során a földi nyűgön s zord avenűkön. Mit vallhatok magamról néked itt már, mindentudó lakótárs, néma titkár? Úgy szoktalak meg, mint a napvilágot, és e világot. Megszoktalak, mint az eget s az árnyat s a fényt, e metsző füszerét a nyárnak, és mint a kékes hamvat ó palacko... |
|
Következő