Előző 
 Következő
|
| Kosztolányi Dezső – Tusakodás |
2017-11-20 05:25:02 |
| Kosztolányi Dezső - Tusakodás Titkok lebegnek lelkem tengerében, egy más világnak csillagképei. S nem fejthetem meg ez írás jegyét, nem, bár lelkemet mind majd kiégeti. A durva harcokban jajongva hordom, rám súlyosulnak bánatomba folyton, s képük, miként a szfinkszé, bősz, csudás, - ó, átkozott tudatlanság s tudás! ... |
| Évszakok |
2013-10-07 09:38:07 |
| Évszakok Felhőket látok, nagy bárány és gomolyfelhőket. Tiszta az idő, mégis olyan csend van, mint viharok előtt szokott lenni. A fák lombjai érintetlenül állnak, néha csivitelnek. De nem az ágak hangját hallom, hanem a sajátom. Szárnyaim megrázom, csőrömmel borzolom fel tollaimat. Örülök a napsütésnek, szétkürtölöm a világnak. Válasz érkezik énekemre, más madár is velem örül... |
| szeretettel |
2013-10-02 12:20:21 |
| 9 Le Havre-ban Jacques és Séverine a legnagyobb óvatosságot tanúsították a következő napokban; féltek. Ha Roubaud tényleg mindent tud, nem fog-e rájuk lesni, rajtuk ütni, hogy hirtelen dührohamában megbosszulja magát? Még jól emlékeztek egykori kitöréseire, durvaságaira: a volt vagontologató munkás oly... |
| GJ: Egy el nem küldött levél/4 |
2008-06-23 15:01:38 |
| Gerencsér János Egy el nem küldött levél/4 Tavaszi Szellő életében most érzi először mi az a magány. Idáig mindig volt valakije. Merengve bámulja a sírokat, felvesz róluk egy-egy apró kavicsot, majd elindul az oromra a pálmafához. Négykézlábra ereszkedve keresi, szedi össze a szétgurult gyöngyöket, aztán a kavicsokkal együtt belerakja őket a bőrzacs... | |
Előző
Következő
|
|
