| Már nem a tó és nem a tenger nem a világ boltozata nem a hullám, nem a villám betölti szemem a férfi aki jön a végtelen vízről csónakkal, vászonruhában hó jelenése, vért se köhög már nem zihál, semmi erőfeszítés két evezője vadliba-toll kiköt s a párában asztal várja kenyér és hal meg bor s körülötte mind aki rajongja olyan ívben akár a szivárvány arca előtt SZE... |
Következő