Előző 
 Következő
|
| Kérdés mindennap |
2020-07-26 21:35:37 |
| Kérdés mindennap Bizony, elfáradtál már. Őszülő fejed egyre többször kezedbe hajtod. Mire gondolsz ilyenkor, nem tudom. Tán' idézed sok emléked, harcod. Arcod fakult színéből az élet naponként lop egy keveset: míg elorozva minden színt, erőt, mint odvas, szúette fa elzuhansz, kidőlsz. - Sorsunk ez. Igen. Kimondott végzet! De míg élünk, az Úr hányszor, hányszor k... |
| Imádságok |
2019-02-17 17:47:35 |
| Imádságok Előtted mennek, utánad sietnek, ha elzuhansz felemelnek. Sokszor futsz és nem is látod, körülvesznek: Imádságok, mit édesanyád mondott napról-napra, sóhajtozva, fejlehajtva, kitartással könyörögve, s ha megtartattál: gondolj erre! Petrőcz Lászlóné Hanzlik Mária... |
| szeretettel |
2013-09-29 09:42:06 |
| RIMBAUD, Arthur AZ ELSŐ ESTE A fotelben ült, neglizsében, s az ablakhoz kaján fejek, nagy fák dugdosták indiszkréten egész közel a szemüket. Félmeztelen helyezkedett el s összekulcsolta a kezét. Kis lába fázós élvezettel nyúlt a földre, s szép volt, de szép. Néztem, hogy röpdös a hajában egy... |
| RIMBAUD, Arthur versei |
2011-02-04 02:30:39 |
| A VÖLGY ALVÓJA Zöld, keskeny szakadék, mélyén patak dorombol, és eszelősen minden fűszálat teletűz ezüst rongydarabokkal, míg a kevély oromról a nap süt: a kis völgyben pezseg az enyhe tűz. Egy ifjú katona, nyílt szájjal és fedetlen fővel, míg nyaka fürdik kék vadparaj hüsén, alszik, hanyatt a fűben, s arany felhő lebeg fenn, s ő zöld ágyán oly halvány, pedig zuhog a f... |
| Arthur Rimbaud 1869-1871 |
2011-02-03 13:40:31 |
| Az ellopott szív Szegény szivem kiáll a tatra, szűzdohánnyal paskolt szivem: freccsen a forró zupa rajta, szegény szivem kiáll a tatra: vad röhejben tör ki a banda és szitkozódik éktelen, szegény szivem kiáll a tatra, szűzdohánnyal paskolt szivem. Hogy is viselné el az árva trágár kaszárnya-szitkaik! A kormányon sok mocskos ábra, hogy is viselné el az árva? Ó, ten... |
| Ri |
2010-04-01 05:43:55 |
| Arthur Rimbaud Az ellopott szív Szegény szivem kiáll a tatra, szűzdohánnyal paskolt szivem: freccsen a forró zupa rajta, szegény szivem kiáll a tatra: vad röhejben tör ki a banda és szitkozódik éktelen, szegény szivem kiáll a tatra, szűzdohánnyal paskolt szivem. Hogy is viselné el az árva trágár kaszárnya-szitkaik! A kormányon sok mocskos ábra, hogy is viselné e... |
| a |
2010-01-19 12:52:23 |
| Gizella Lapu .......................................................................... 2011-02-04 02:52:23 Arthur Rimbaud A PÁRIZSI ORGIA AVAGY PÁRIZS ÚJRA BENÉPESÜL No, gyávák most elő! Tódulj, a tér szabad már! A lángtüdejü nap a szennyes utakon végigsikált, ahol úgy hemzsegett a barbár. Szent Városunk ime, elnyúlik nyugaton! Hát rajta! Már a tűz mindenfelé joház... | |
Előző
Következő
|
|
