| Ketten őröltünk egy malomban Körülölelt a gabona sok halomban Azt gondoltad megőrültem, mint egy tolvaj, köd előttem Köd utánam, integettem, elrepültem egy szép napon Egyedül hagytalak, hogy sírj a sarokban A port, a múltat itt hagyom Elhordozhatatlan malomköveket vett le Valaki a szívemről Minden félelmemet elfélte már helyettem Élő vizeket fakasztott a kövekből Csontjai... |
Következő