| KISS JUDIT ÁGNES MESE ELALVÁSHOZ Esténként a székre teszem Sorsom, mikor levetkőzöm. Csupasz vagyok, két tenyerem Között halottaid őrzöm. Lefekvéskor végzetedet A fogasra felakasztod, Összefonod két kezedet, Ne lássák, mit rejt, az arcot. Könyörgésre kulcsolt kézzel Önmagunkból szabadságra Így menekülünk elégszer Álomlázas éjszakába, Ahol megtörténhet... |
Következő