Kopogtattam, beengedtek, láthatod, már bent vagyok. Ahová a csőröm befér, fanyüvőt én nem hagyok. Nem menekül hernyó, féreg, pajor soha előlem. Nem csoda, hogy harkálydoktor vált így végül belőlem. Gyógyítgatom én a fákat, eleségem, ami rág. Én jól lakom, a fa gyógyul, ettől kerek a világ! ... |