| A tündérsziget . . . Ezt egy magános, csöndes bölcs beszélte, - Míg lopva künn Halál bujkált az éjbe: - Élethajónk fapadján evezőnkre Pereg a tenger sokezernyi könnye. Vidám törődés boldog szolgasága Erején lendül a fekete gálya, Míg tűzfolyót nem dobban szét szíved, Hogy rádkacag a kék tündérsziget. . . . Arany kavicsot görget hódolóan Felé a tenger álmodó habokban.... |
Következő