| Lesznai Anna: Ébredés |
2024-01-09 00:17:05 |
| Lesznai Anna: Ébredés Éltem aluvó asszonyéltemet S testem nem volt más - minden nyarak teste - Hajam a fáknak kusza lombja volt, Szívem a nappal leáldozott este. És nem volt más álomra nyílt szemem - Hiába hajlott ködfejtő betűkre - Mint minden víznek és min... |
| Dsida Jenő: Hulló hajszálak elégiája |
2023-10-18 00:45:12 |
| Dsida Jenő: Hulló hajszálak elégiája Tavaly delejes, dúsnövésű hajamban sercegett a fésű... Én nem tudom, hogy mi a titka, hajam ma gyöngeszálú, ritka, megtört, puha, mint ócska kelme szálakra szétnyűtt, satnya selyme s oly könnyen enged, símul, hajlik, oly szépe... |
| Somlyó Zoltán - Őszi síp. |
2023-10-11 01:21:00 |
| Somlyó Zoltán - Őszi síp. Megfújták már az őszi sípot. Fülem mögött már elsivított Az őszi szél, a bús szirén. Vad táltos fogva hintajába, virágot hint a nők hajába és panaszt hordoz a szívén. Búsan suhogtat ostorával s pirosra forrt szagos borával mindenki... |
| Grecsó Krisztián – Egy mondat |
2023-10-02 17:44:28 |
| Grecsó Krisztián - Egy mondat Eltékozolt nyugalmadért, e fojtogató lázálomért vacogtál, hazám, mindig minden ízben. Nem a vonat kereke, hallod, a szíved, mi erre kattog: feloldódhatsz egy még-ben, a zord lélek-hökkenésben. Tányérban és pohárban, mindegy mib... |
| Medárdkor A szoba sötét, az ablak nyitva, hallgatózom. |
2023-06-08 07:50:36 |
| Medárdkor A szoba sötét, az ablak nyitva, hallgatózom. A kertek hűvössége úgy befolyta az éjszakát, hogy illatát már nem is érzem. Csend. A kutyák elhallgattak mindenütt, tehát éjfél elmúlt. De mire ébredtem fel? Hallgatózom. Susog valaki vagy a sötétség selymét simogatják odakint? - Esik - szól be az öreg hárs minden levelével. - Esik. És suttog tovább, de már ne... |
| Ég veled kedves, szeszélyes hónap! |
2022-04-30 13:39:25 |
| Egy szellő felsikolt, apró üvegre lép s féllábon elszalad. Ó április, ó április, a nap se süt, nem bomlanak a folyton nedvesorrú kis rügyek se még a füttyös ég alatt... |
| Nevem |
2021-03-25 22:45:55 |
| Sándor Fövényi Nevem már én is megtaláltam helyem, a földet mely lágyan átölel ha eljön az idő, gödrömből majd kikergetik az albérlőket, a fák gyökerét, és gyönyörű szeretőmnek csak a zöld marad, ha szívemen a fű kinő. és tudom, nevem helyesen írják fölém, mivel anyanyelvemen éltem... |
|
Következő