| Cérnáját fűzi a remény... |
2017-11-08 21:38:38 |
| Tóth János: Cérnáját fűzi a remény... November jár a kopár fák alatt erőtlen szél ejti le levél játékát, s az egy pocsolya vizére tapadt összetörve a ruhátlan tükörkép fát. Alkony lép át a délután fölött, fényeit zabolázva poroszkál a nap, ég peremén felhőbe ütközött s vérfénye festi a hófehér fodrokat. Estbe fordul az idő, cérnáját fűzi a remény s tépet... |
| Szilágyi Domokos |
2017-11-05 20:30:12 |
| SZILÁGYI DOMOKOS Szilágyi Domokos (Nagysomkút, 1938. július 2. - Kolozsvár, 197... |
| Az ősz a rétre kék tavat varázsolt |
2017-07-18 16:35:00 |
| Juhász Ferenc Az ősz a rétre kék tavat varázsolt Az ősz a rétre kék tavat varázsolt, pedig tegnap még csupa hamvadás volt, kikericsek, kikericsek kékje borzolódik, néz a hamvas égre. Libák ülnek benne, mint a tóban, ringanak és alszanak csomóban, csillag-szemmel a napra vigyáznak, vagy a tollaik közt bogarásznak. S ím, egyszerre rikoltva zendűlnek, mit tudom én miér... |
| Egy életen át |
2017-06-19 06:29:56 |
| Egy életen át Emberléptékű messzeségben - képzeleten innen, valóságon túl - egy fiatal lány áll a parton, némán, elmélázva, mozdulatlanul. A csillámos fodrokat nézi - egyre valami megsejthetetlent vár -, arany fürtjeit űzi a szél, zsenge vállait simogatja a nyár. Ifjú lelkéből röppenő vágyai - mint cikázó sirályok a víz felett -, szétrebbennek s vízre hullva, cse... |
| Nagy Ilona |
2017-03-15 08:28:26 |
| Nagy Ilona Jégvirág Bezárta bimbóit hangtalan, csillogott fehéren, hamvasan, nem volt illatos, kábító... csak gyolcsfehér, mint a hó. Vakított mint a gleccserek, egyre nőtt, mint a kisgyerek, megrajzolt apró bokrokat, csipkézett álomszép fodrokat. Gyengéden nyitotta szirmait, üvegre karcolva titkait... leolvadt némán, csendesen, s eltűnt a téllel... teljesen.... |
| Jégvirág |
2017-02-21 13:32:08 |
| Jégvirág Bezárta bimbóit hangtalan, csillogott fehéren, hamvasan, nem volt illatos, kábító... csak gyolcsfehér, mint a hó. Vakított mint a gleccserek, egyre nőtt, mint a kisgyerek, megrajzolt apró bokrokat, csipkézett álomszép fodrokat. Gyengéden nyitotta szirmait, üvegre karcolva titkait... leolvadt némán, csendesen, s eltűnt a téllel... teljesen. Ha... |
| ..vers... |
2017-02-17 22:09:57 |
| Voltál... Ma kicsit pihézett a hó, megmutatta, hogy létezik, a levegő szürke és fakó, sétálni mégis jólesik. Lézeng a csend a fák alatt, fagyosan roppan a kavics - bizony már rég nem láttalak, s talán az emlék is hamis, mégis szívemben hordozom mindazt, mi még megmaradt, s ünnepi dísszé foltozom, hogy voltál és én vártalak. Nagy Ilona ... |
| Zsiga Lajos |
2017-02-13 08:07:11 |
| Zsiga lajos Kikötő fodrokat sző a távoli sós lehelet Kövek között törik szét a hullám Min az álmokat szülő képzelet Üres a kikötő hajó sem vesztegel Tekintetem kutatja a végtelent Néha megcsillan A vergődő hullámokon Egy- egy kiejtett könnyem Miközben táncra kérnek A habokon táncoló karcsú fénytündérek Az én hajómat várom A kikötőbe régen Nap, mint nap Pere... |
| Kevesebb érzelmet, több elszántságot! |
2017-02-02 02:14:14 |
| Kevesebb érzelmet, több elszántságot! Föltámadt Krisztus! Ma túl sok az érzelem. Túl sok érzelemre vágyunk. Akkor hisszük életünket rendben, ha jó érzések töltenek el, s megrettenünk minden kis negatív érzelemtől. Repdesünk egy kis jó érzelemért, s összezuhanunk egy kis bántástól. Érzelmeket várunk el a házasságtól, s ha nem kapunk eleget, azt hisszük, vége van. Érzelmek... |
| KÁNYÁDI SÁNDOR: NOVEMBERI szél |
2016-11-19 13:21:52 |
| Lefonnyadt rég az áfonya, deres a medve lábnyoma. Lecsupaszult a málnavész. Minden toboz a földre néz. Hályogos szemmel pillogat olykor néhányat még a nap. Se cirpelés, se csipogás, hallgat minden kis muzsikás. Csak a szél, csak a szél, egyedül ő zenél. Ág se moccanhat nélküle, minden kis hang az ő műve. A medve helyett ő morog. Övé minden csőr és to... |
|
Következő