| Kosztolányi Dezső - A kártyás fölfohászkodik Ó színek színe, ördög bibliája, fújd meg lelkembe roppant riadód. Ó szívek szíve, züllött, furcsa szívem, vidd az ördöghöz drága véradód. Puffadt erszényed, mely vértől hizott meg, az élet asztalára dobd oda, és hogyha aludt a sors ezer évig, mostan történjék vég... |
Következő