| Tornai József: - A fortisssimo bujálkodása Fáj a külön életem. A halála. Fáj, hogy saját arcom a semmibe fogy. És a föltételek hálójában a galaktikák sem élnek túl csak egy-egy pillanatot. Így kell elmenni. Feleségem, hiába simogatom most a kezed, milliárd tenger hul... |
Következő