| Koosán Ildikó |
2018-08-08 10:08:28 |
| Koosán Ildikó hallod-e? Pattan a rügy, barkacsönd neszez már túl a városon; hallod-e ? szellőcimbalom hangol venyigehúrokon; hallod-e?, kitárult égi ablakon azúrkéken hömpölyög felénk március tavasz-szimfóniája téli hó-fodor-csipkék foszladoznak madárhad fészkel a fákra, örülhet, aki mindezt megérte; táguló létterek, csermely-dús remények hóvirágszigetér... |
| Lupsánné Kovács Eta /POET/:Csendesen múlik |
2017-11-25 19:42:36 |
| Hittük, a miénk más történet, mások vagyunk, mint az átlag, bíztunk, hogy velünk nem történnek dolgok, amik átformálnak. A tűz, amely úgy lángolt régen, halvány lett, fénye megkopott, csendesen hunyt ki, észrevétlen, mára a csend lett megszokott. foszladoznak a régi szálak, és mi hagyjuk veszni mindet, barátaink már ritkán látnak társaságban együtt minket. Kihű... |
| Olvasmány |
2013-06-11 16:24:36 |
| MÁRAI SÁNDOR A GYERTYÁK CSONKIG ÉGNEK 1 A tábornok délelőtt sokáig elmaradt a présház pincéjében. Hajnalban ment ki a szőlőbe a vincellérrel, mert két hordó bora erjedni kezdett. Tizenegy elmúlt már, mikor végzett a palackozással, s hazatért. A nedves kövektől dohos tornácon, az oszlopok alatt vadásza állott, és levelet nyújtott át az érkező úrnak. - Mit akarsz? - mond... |
| 3-4 |
2012-12-07 17:08:47 |
| 3 Ötig nem érkezett életjel a szobájából. Akkor csöngetett az inasért, és hideg fürdőt kért. Az ebédet visszaküldte, csak egy csésze hideg teát ivott. A hencseren feküdt, a félhomályos szobában, s a hűvös falak mögött zsongott és erjedt a nyár. A fény forró bugyborékolását hallgatta, a meleg szél zúgását a lankadt lombok között, a kastély neszeit figyelte. Most, mikor túleset... |
| x |
2012-08-12 13:23:40 |
| Kiss Judit Ágnes HÁROM NÉPDAL 1. moldvai Alig várom, édes rózsám, hogy bosszúm megálljam, gyökereid a kertemből végre kikapáljam. Leveleid, virágaid máglyába rakálják, gyümölcseid megtapossák, disznók felzabálják. Megbocsátok, édes rózsám, csak véred óhajtom, cseppjeit mind összegyűjtöm, egysze... |
| szeretettel |
2012-06-07 15:06:21 |
| Szembe a Nappal (1910) Belenéztem a Napba Egyszer, egy sugaras, pirosló reggelen, A virradati Napba két szemmel belenéztem. És ama reggel óta, örökre megigézten, Járok fényittasan és a Nap jár velem. Egy csodavillanás, egy percnyi perc alatt Azon a reggelen a Nap szívembe égett. S azóta m... |
| A kollektív tudat |
2012-05-07 21:33:54 |
| A kollektív tudat A nagy érzelmi impulzusok különleges energiákat szabadítanak fel azokban az emberekben, akik képesek szellemi életet is élni. Ezek az energiák épp úgy nem semmisülnek meg, mint ahogy minden más energia sem. A szellem útjain elindulva elérkeznek egy közbenső állomásra, melyet - az egyszerűség kedvéért - nevezzünk kollektív tudatnak. Ez az egész embe... |
| szeretettel |
2012-04-25 10:19:53 |
| Erdei hajtás Szeptember hűs hajnala virradt az erdőségre. Az égen egy-egy fehér szegélyű felhő úszik, amit bíborcsíkkal övez a ráhulló napsugár; a földön hullámzó párák foszladoznak, amíg meg-megfekszik az erdő tisztásait. Harmat van mindenütt. A magas, száraz avarfű meghajlítja nyirkos derekát;... |
| Száguldás |
2011-11-17 15:19:04 |
| Száguldás Széles mezők távolodnak Párás alkony bíborában Romos tanyák roskadoznak Poros síkság távolában Rohanok múlt honvágyak Búcsút intő mámorában Emlékek foszladoznak Porlepte lét múlásában Szabadelvek megrohannak Száguldva a pusztaságban Így szeretnék ejtőzni majd Pihe könnyű elmúlásban. ... |
| szeretettel |
2011-11-02 12:32:37 |
| Kormányos Sándor Szösszenetek 2. Nagy nevetések Azok a régi nagy nevetések már ránk komolyodtak, visszanézek borongós időnkön át a múltba: Mondd, hol találnám meg őket újra? Mikor csak fásult mosolyra futja s néha még az is könnyes, ki tudja: Hol az a hely, ahol égig érnek a rég elhalkul... |
|
Következő